1. fejezet

~Molly szemszöge~

- Nos kérjük húzzon egy tételt -mondta komor hanggal az egyik tanár. Nem tudtam melyiket válasszam, de már úgyis mindegy mert már a kezemben volt a papír. Remegő kézzel nyitottam ki bízva, hogy valami könnyű témáról kell beszélnem. Persze ilyenkor pofára esik az ember, mert pont a legnehezebbet választottam.
- Rendben. Most pedig fáradj vissza a helyedre. Kapsz 30 percet, hogy leírd a gondolataidat- nyomta a kezembe a papírt a másik tanár, majd elbotladoztam a padomhoz.
- Na most mi legyen? - kérdeztem magamtól, mert ez a kérdés annyira idegen volt, hogy már az is eszembe jutott, hogy átaludtam azt az órát. Elkezdtem valamit írni, majd meglátjuk mit fogok beszélni fél óráig. Nehéz dolog az ÉRETSÉGI.
- A szóbeli után-

Ennek is vége lett, mint ahogy az érettségeinek, így már nagy levegőt vehetek. Kiléptem a teremből, de a folyosón már csak pár szülő volt és az én bolondjaim, akik megvártak engem.
- Mi van Molly ennyire ideges voltál?-mutatott az izzadság cseppjeimre a legjobb barátnőm Macie, de nekünk csak Macy.
- Nem, de azért szerelhettek volna egy klímát a terembe...-mérgelődtem, mert ebben a 40 fokban csak döglődni lehet (xD)
- És neked? - kérdezte a másik barátnőm Maia.
- Eléggé vacakul...- szomorodtam el.
- Nyugi ügyes vagy, neked minden tökéletesen sikerül- szólalt fel Adél, akitől ilyet még sosem hallottam. Nem csak én csodálkoztam hanem kb. mindenki egyszerre nézett rá, hogy „Te meg miről beszélsz?”- Bocs, csak megpróbáltam felvidítani.
- Sikerült, de egy kis...fagyi jobban esne- célozgattam.
- Oks. Menjünk! Mindenkit meghívok, ha visszafizetitek- „gonoszkodott” Rebeka, de így szeretjük.
- Már nem is kívánom azt a fagyit- mondtam.
- Menjünk haza? Én már nagyon fáradt vagyok- mondta Macy, amivel mind együtt éreztünk. Rebekával és egy megállóig Adéllal mentem haza, a többiek sajna a másik irányban laknak. Fél óra villamosozás után fáradtan dobtam le magam a kanapéra és kapcsoltam be a TV-t. Anya még nem ért haza, apa meg … már nem velünk lakik. Órákig csak ültem és bámultam magam elé ( még az ünneplő is rajtam maradt), amikor az időre pillantottam. Már 7 óra van szóval biztos fent vannak az eredmények. Előkotortam a laptopot és bekapcsoltam. A szívem a torkomban dobogott az izgalomtól. Ezek az én pontszámaim? ..mit csináltam?! A látványtól óvatosan leguroltam a kanapéról és magzat pózban elkezdtem sírni a földön. Ekkor kinyitódott az ajtó és anya lépett be, aki a munkából érkezett haza.
-Úristen mi történt?? -térdelt le mellém ijedten. könnyes szemel, de mosolyogva fordultam felé.
-Szinte tökéletes lett az érettségim- szipogtam mire anyai könnyei is ki akartak szökni miközben hangosan felnevetett amire én is így tettem.
- Most már bánod, hogy nem engedtél dráma szakkörre?- mondtam.
- Nagyon, mert most halálra rémisztettél- majd anya felsegített a földről és megmutattam az eredményeket.
- Nagyon büszke vagyok rád- simogatta meg a fejemet.
- Felhívhatom apát? - kérdeztem mire anya bólintott. Gyorsan előkaptam a mobilom és tárcsászam.
- Szia Molly, hogy vagy? -vette fel apa.
-Szia,megvannak az eredmények...(hatásszünet) ...tökéletes lett- ordítottam.
-Köszönöm..- csak ennyit tudott mondani.
-Örülsz?
-Nagyon! És már tudom is mit kapsz/kaptok ezért! Nyáron a csajokkal mentek valahova?-ettől a kérdéstől felcsillant a szemem.
- Áh nem... miért?
- Mivel jövőre fősuliba mész az ország másik felére és ha jól tudom ez lesz az utolsó közös nyarad a barátokkal...kiélvezhetnétek ezt a pár hónapot- célozgatott apa.
-Pontosan mire gondolsz?
-Emlékszel az amerikai nagybátyádra, McLeodra? A múlt héten hirtelen szívrohamot kapott és csak most értesítettek. Tudjuk, hogy milliomos volt és mivel mi vagyunk az egyetlen családtagja ..a pénz ránk maradt- amint ezt befejezte, majdnem leejtettem a telót, mert elkezdtem visítani, de rájöttem,hogy ez nagyon morbid volt.
-Ennyire ne örülj, mert a temetésre is el kell mennünk- csillapított apa.
-De apaa! Ne egy temetéssel kezdjem a nyarat meg amúgy se szerettem annyira...-próbálkoztam, majd pár másodperc múlva apa elengedett erről az amerikai útról. A beszélgetés után rögtön felmentem facere, hogy elmeséljem a fantasztikus híreket a csajoknak, de hirtelen rám tört a fáradtság és a „ Minden percben elvarázsolsz teljesen ..” volt az utolsó dallam a fülemben. Csodákra képes ez a dal, mint ahogy az együttes is...
-Másnap reggel-

„ Péntek az én napom a kedvemet az estére hangolom” Minden pénteken ez a dal ébreszt fel, de úgy tűnik, hogy max hangerőn hagytam, mert fél fülre megsüketültem.
-Áúú, a nyakam- emeltem fel a fejem a laptopról. Este hamar elaludtam mert ki sem jelentkeztem a Fb-ról, aztán a billentyű nyoma is ott maradt az arcomon. Mint a mosott rongy úgy csoszogtam el a fürdőszobába, utána megreggeliztem az asztalon hagyott kalácsból és csak ezután néztem az órára. 1 óra múlva ott kell lennem a gimiben a bizonyítván osztáson. Szerencsére a matrózblúz még mindig rajtam volt így már csak a szénakazalt kell rendbe szednem a fejemen. Egy kis smink, igazítás és már jobban néztem ki. Gyors köszönés anyának majd rohantam a villamoshoz. Fél óra után már szomorú, de egyben vidám osztályomhoz csatlakozta. Volt ott aki sírt és aki, „ugrált” mert vége lett ennek a szakasznak. Először Maiát vettem észre, majd a többieket.
-Sziasztok! Izgultok?-csatlakoztam.
-Kicsit...este megyünk az új discoba a városba. Eljössz?- kérdezte Macy.
- Hülye nem vagyok,még szép!!- majd megbeszéltük a buliról a részleteket, de félbeszakítottak, mert elkezdődött a bizi osztás. Az osztályfőnökünk vagy fél óráig beszélt és a könnyeivel küzdött, amire a mi szemünk is tele lett emlékkel. Nehéz lesz hisz 6 évig együtt voltunk, majd mától kezdve mindenki külön fog boldogulni, még mi is 5-en 6 felé megyünk. Ekkor vége lett a hosszas beszédnek és névsor szerint szólították a diákokat. Én a legvégén voltam így várhattam, de hamar a kezemben foghattam az érettségimet. Az osztás végén mindenki boldogan dobta fel a kezében lévő tárgyat( volt aki egy gyereket dobott fel) és őrülten kiabáltunk. A tombolás után elbúcsúztunk, de mi nem sírtunk.
-7-re ti is eljöttök a buliba?- kérdezte Maia Rebekát és Adélt.
-Persze. Addig is sziasztok- majd hazafelé vettük az irányt. Nem is gondoltam bele, hogy mik fognak várni ma minket este...